Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép A fajta szülőatyja a walesi Jonh Owen Tucker Edwards kapitány, aki lelkes sportember volt és nagy híve a vidravadászatnak. Hobbijához egy kistermetű, határozott, bátor, és mozgékony kutyára volt szüksége, amely képes lépést tartani a kopókkal, de termeténél fogva bárhova befér, és a nála sokszorta nagyobb ellenféllel is szembe mer szállni. Elképzeléséhez valószínűleg bullterriert, Dandi Dinmont terriert, West Highland White Terriert, Pembroke Corgit és az ún. Cheshire terriert keresztezte, így jött létre a Sealyham Terrier. Edwards kapitány, kemény, háromlépcsős próbának vetette alá kutyáit, általa sealyham terrierek különleges szívós, kemény, harcias, vadászkutyák lettek. Nagyon komoly szelektáción mentek keresztül, az emberekkel szemben semmilyen agresszivitást nem tanúsíthattak, ennek ellenére a vadászatban tökéletes teljesítményt kellett felmutatniuk. A fajta egyre növekvő népszerűségnek örvendett, egyre több fajta klub alakult, mindegyik saját külön fajtaleírást kiadva. Míg a Kennel Club hivatalosan nem ismerte el a fajtát, helyi vadászati kiállításokon állították ki a Sealyham terriereket. 1891-ben maga a kapitány mutatott be egy Tip nevű kant. Edwards kapitány 82 évesen, 1891-ben halt meg, hat hónappal később egyetlen fia is eltávozott az élők sorából, így a család férfi ága kihalt. A kapitány lánya Mrs. Higgon fenntartotta a SealyHam birtokot, a kutyákat is tovább tenyésztette of Sealy kennelnéven, később bíróként is tevékenykedett, sőt ő lett az elnöke az 1908-ban alakult Sealyham Terrier Klubnak. A Kennel Club 1911. március 8.-án fogadta el hivatalos fajtaként a sealyham terriert. Ekkorra azonban a fajta kissé eltávolodott Edwards kapitány koncepciójától. A két sztárkan, Huntsmann és Peer Gynt 24 ill. 27 fontot nyomott, a kívánatos 12 fontos súllyal ellentétben. Angliában volt olyan kiállítás, amelyre 600 kutyát neveztek. A kutya újságok 20-30 sealyham hirdetést tartalmaztak, és ezek még csak a minőségi kennelek ajánlatai voltak.. Ezek a felkapott, terrierek reklámokban, és színdarabokban is megjelentek, és egyre több híresség választotta kísérőjéül. Manapság sajnos a sealyham terrier nem örvend ilyen népszerűségnek, pedig a gondos tenyésztői munka eredményeképpen egy csodálatos, bohém, kedves, mozgékony, elegáns családi kutya vált a kis vadászterrierből. Létrejött, egy szabad mozgású, aktív, kiegyensúlyozott és imponáló testtömeggel rendelkező kistermetű kutya, amely kitartó, rettenthetetlen ügyes, érdeklődő félelmet nem ismerő, de barátságos. Minőségben is nagy javulási tendencia mutatkozik, a nagyméretű hibás sealyhemeket fokozatosan kiszorítják a standard, által előirtnak megfelelő egyedek, amelyek nem haladhatják meg a kanoknál a maximális 30-31 cm marmagasságot, és 9kg-ot, ami a szukáknál, pedig 29 cm és 8 kg. A szőrzetnek is jó minőségű, hosszú, kemény, drótos fedőszőr, és időjárásálló aljszőr a kívánatos. A színe tiszta fehér, vagy fehér a fejen, fülön sárga, barna, cser, kékes, vagy borzszínű jegyekkel. A kivehető fekete színű és a terjedelmes foltozottság nem kívánatos. Vérbeli terrier, nem ijed meg saját árnyékától. Amúgy kedves , játékos, bohém kísérőkutya. Félelmet nem ismerő, nyílt barátságos fajta. Természete éppoly jellemző a sealyhamre, mint a szakálla. Hátsó lába a termetéhez mérten meglepően erős. Ruganyosságával, jól kiegyensúlyozott felépítésével és szép testtartásával a sealyham terrier egy született akrobata. A kiállításra szánt példányok szőrzetét napi rendszerességgel ápolni kell és bizonyos időközönként szakképzett kutyakozmetikusok gondjaira kell bízni. A kiállítási kutyusokat minden esetben trimmeltetni  kell.Kép Kép